Egy rajzverseny...

Sziasztok! :)

  04. 27-én került megrendezésre Pápán egy kültéri rajzverseny, (Bíró Károly városi rajzverseny) amire hála tanáromnak, eljutottam. Felső tagozatosok vehettek rajt részt, én a 7-8. osztályos kategóriában. :)
  Feladatunk a következő volt: a főtéren egy épületet lerajzolni színes eszköz nélkül. :) 
  A másik képviselője az iskolánknak szintén hetedikes volt, az osztálytársam, Zsóka. 




  Egy busszal mentünk be az nap a város központjába, ahol hamarosan összegyűltek a versenyzők. Egy művelődési házba mentünk be, lepakoltunk... És akkor, megláttam az első helyezettnek járó könyvet! *-* Digitális festéssel foglalkozó gyönyörű könyv! Ott és akkor megfogadtam, hogy amennyire lehet, jól teljesítek. 
  A megnyitó viszont rettenetes volt, mármint csak az, hogy nem láttam... Mivel pont 3 után kezdtünk neki, nappal szemben. A könnyem folyt, és csak a cipőket láttam magam előtt. Műanyag székekre ültettek minket, 28-an versenyeztünk. Mindenki A/3-as lapot kapott amin' egy szám szerepelt az anonimitás miatt. Én kaptam az "sz" betűt. 
  Kényelmesen elhelyezkedtem, elővettem a szénkészletem, a 4B-s ceruzám és a kis Stabilo radírom. Nemsokára elindult az óra, kerek 1,5 órácskát kaptunk a feladat teljesítésére. Kinéztem magamnak a Zichy-házat és elkezdtem felvázolni. Főbb vonalakat, ablakokat, aztán kezdtem a pepecselést.
  Közben jót nevettem a szomszédomban ülő Emőkén, aki mindig jelezte, hogy számára nem elegendő ennyi idő. :) Viszont nagyszerűen kezdte, kissé megrémített a vázlata... Ott elkezdtem kicsit igazgatni a rajzom.
  Az utolsó 30 percben a tető volt márcsak hátra, és egy kis tónusozást. Valamint az utolsó 10 percben kaptam értesítést arról, hogy fel kell vázolnom a szomszédos épületet is. Megoldottam ezt is, közben a járókelők minket néztek, volt aki beleállt a képbe, mire a rajzosok mérges tekintetére elslisszoltak. :)
  Néhányan pasztellt (az 5-6. osztálynak színes technikával kellett készíteni) és szént használtak. Jó magam csak azt az egyetlen 4B-s ceruzát. 
  Közben a TV-sek felvették ahogy rajzolunk, kicsit kellemetlen volt, amikor a kamerát beletolták a rajzba... 
  Egy bácsi mögöttem állt, nézte ahogy rajzolok, mikor megszólalt.
  - Hány B-s ceruza ez, nyolc?
  - Nem, csak 4B-s...
  Kicsit megijdtem, hogy talán túl durván használom a grafitot, vagy ilyesmi, de a férfi megköszönte a válaszom és eltűnt. Az idő alatt néha elbújt a Nap, de amúgy kisütötte a szemem, néhányan csodálkoztak mikor törölgettem zsepivel. 
  Az egyik zsűritag közben sétált mögöttünk, mire mellettem megállt.
  - Nagyon tetszenek a vonalaid!
  Kissé zavarba hozott, de valami köszönöm-félét sikerült mondanom.
  Valamikor a vázlat elkészítése közben az anyukám is megérkezett, és mesélni kezdte hogy milyen gyengén alkotnak a mögöttem levők. Ők az árnyékba húzódtak, egytől-egyig lányok voltak. Körülöttük több velük egy idős fiúk és lányok, felnőttek. Ekkor esett össze az önbizalmam. 
  Az idő letelte előtt kész lettem, büszke voltam magamra, mert felismerhető és elég részletesre sikerült a rajzom. A többihez vittem, a főtéren egy lépcső "falára" tettük fel őket. Pár perc múlva megkezdődött a zsűrizés. 
  Voltak furcsa alkotások is, mint például egy valaki szénnel az általam választott épület egyetlen ablakát(!) rajzolta le... Kicsit graffytisre vett stílusú... Az enyémtől kicsit távolabb álltam, mire két korombeli lány megdícsérték a munkám. Valami remény fény felvillant bennem. 
  A rajzokat ábécé sorrendbe rakták és a zsűrízők szemügyre vették mindet. Rettenetesen ideges lettem, egyrészt, mert szerettem volna a könyvet, másrészt pedig jó lett volna megnyerni! Félóra sem telt bele, felvitték a műv. házba az összes alkotást és a teremben írták az okleveleket. Az előtérben leültünk, anya nyugtatott, Zsóka szintén. Ő is jó rajzos, csak nem a realisztika az erőssége.
  - Vik nyugi, tuti hogy benne leszel az első háromban!
  Újabb félóra telt le, mire bemehettünk a terembe. mindenki a cuccához lépett és vártunk. Volt egy kis beszéd a névadó művészről, majd az emléklapokat kezdték kiosztani. Viszont a tolódás miatt a vidéki versenyzőknek el kellett menniük, mert akkor volt az utolsó buszjáratuk. Nem sok emléklapot tudtak kiosztani, aztán vége lett. 
  Én pedig nem kaptam lapocskát, azt hittem hogy különdíjat kapok, de csak 6 könyv volt az asztalon. Tehát biztossá vált, hogy az első háromba kerültem.
  Először az 5-6. osztályosokat díjazták, majd következett a 7-8.osztályos. Teljes testem remegett, de végül nem mondtak ki harmadiknak, sem másodiknak, az első helyezésnél viszont az én nevemet mondták! Bíztam a győzelembe, de, akkor nem hittem el. Megszereztem a könyvet, megnyerte a versenyt! :)
  A kézfogás és gratuláció után még ott fogtak és szószerint ezt mondta az okleveleket író zsűritag:
  - Gratulálok, nagyszerű munkát adtál be! Mindenki téged tett az első helyre, az összes bíró. 
  Belevörösödtem a dícséretbe, visszafelé a cuccaimhoz pedig úgy láttam hogy az anyám könnyezik. :)) 

Nagyon megdícsért, kaptunk fagyit (Zsókát mi hoztuk haza és ő is kapott) aztán az épületsorhoz érve egy nő azzal állt elénk, hogy éppen filmet forgatnak az egyik étterem teraszán. Elmentünk a háttérbe, miközben ott volt nálam a könyvem és azt lapozgattam.

Szuper nap volt! :)
A könyvemről később hozok egy kis ismertetőt, és a rajzomról is képet. Csak azt kitették abban az iskolában, amelyik ezt rendezte. A rajztanárom csak idei évtől tanít, mondhatom büszke volt teljesen!

Azóta a sulim felkért hogy tervezzek logót! :O

Egy siker történet a fenti, de adnék néhány tippet szabadtéri rajzoláshoz.
- Kend be magad valami napvédővel (eléggé leégett a karom, az orrom)
- Legyen nálad inni és enni való
- Valami ami védi a szemed, pl. napszemüveg, kalap, sapka

Azért a poén a köbön azt volt, mikor az egyik versenyzőre rászóltak, hogy ne használjon vonalzót, mert nem mérnök! :) Valamint azt is megmondták neki, hogy ne a bank elé üljön rajzolni...

Remélem tetszett a történetem, vagy legalább vicces volt! :D

Viki